Domokos János (szerk. )
A világirodalom legszebb elbeszélései I-III.
Az ókortól a XX. századig
„ A világirodalom egységes, összefüggő folyamat, egyetlen hatalmas vérkeringés. Mikor Goethe először észrevette és nevet adott neki, már réges-régen létezett: mert sokkal régibb, mint a nemzeti irodalmak.
Csakhogy akkor még nem hívták » világirodalomnak«, hanem jelző nélkül, pusztán csak » irodalomnak«. Jelző inkább az egyes nemzetek külön literatúráját illette. A világirodalom nem ezekből állt össze nagyobb egységgé. Ellenkezőleg: az egyes nemzeti irodalmak különültek el a világirodalmon belül, mint állam az államban, külön nyelveik védbástyái mögött, mindjobban önálló életet kezdve… ” (Babits)
Egy válogatásban bemutatni a novellát, úgy, hogy a vállalkozás a legkülönbözőbb szempontoknak megfeleljen – hogy bemutassa mindazt, ami előzménynek tekinthető: a görög és latin műveltséggel érintkező perzsa, indiai, arab elbeszélés-gyűjtemények egy-egy darabját. Magáét a görög és latin elbeszélő prózát, a középkori fabliau-t, az európai és kisázsiai fejlődéstől függetlenül létrejött távol-keleti elbeszélést, a modern novella megteremtőjétől, Bocacciótól a ma élőkig, a reneszánsztól a XX. századig feltérképezze a novella egész világföldrajzát, úgy, hogy egyszerre adjon képet az irodalomtörténet korszakairól, tükrözze a többé-kevésbé elfogadott értékrendet s az ettől gyakran (s szükségszerűen) eltérő nemzeti értékskálát is reprezentálja, reménytelen vállalkozás, hisz csak az utóbbi két követelmény is kibékíthetetlenül áll szemben egymással, lévén, hogy a legnagyobb irodalmakból magasabb színvonalú gyűjtemény állítható össze, mint a nemzeti irodalmak összességéből.
E közhellyel, hogy ilyen gyűjteményt csinálni reménytelen vállalkozás, szemben áll a gyakorlat: antológiák születnek, mert szükség van rájuk. Novellaantológiák is. Se szeri, se száma az ilyen átfogó vállalkozásoknak, mint a mienk, a legszélesebb skálában a két véglet: a tudós válogatás és ez impresszionista között. Mit tehet a szerkesztő egy ilyen nagy példányszámú, „ standard” kiadványnak szánt antológia esetében, mint az, amelyet az olvasó a kezében tart? Igyekszik az egyes irodalmakat előbb úgy venni, mintha külön antológia készülne mindből, s az irodalom történetének a fonalát szépen felgömbölyíteni, mintha szöveggyűjteményt készítene. A kialakult értékrendet nem megsérteni, mintha disszertációt írna. S amikor ilyenformán előállt a megengedettnél két-háromszor terjedelmesebb anyag, megpróbálja csökkenteni. Pontosabban: csökkenteni, számtalan menetben. Úgy, hogy minden követelményt megsért. A térkép helyett tájékozódási pontok maradnak, a történeti fonal elkalandozik, az irodalomtörténetiség súlyos sérelmet szenved. A sérelem elkövetésében magyarázhatóan, de védhetetlenül, ha úgy tetszik, önkényesen, de elkerülhetetlenül most már a szerkesztő ízlése az eszköz. Mert ha már nem lehet teljes – és lehet e egyáltalán teljes egy antológia? –, adjon csak valamelyest eligazítást, vázlatot műfajról, korokról és nemzetekről, és legyen szép, jó, megrázó, emlékezetes olvasmány. Erre törekszik ez a válogatás is, amely kezdve az elbeszélő próza legrégibb ismert alkotásaival, a négyezer éves óegyiptomi A paraszt panaszai-val hetvenhárom elbeszélést, illetve novellát tartalmaz: a régebbi korokból tizenhármat, a tizenkilencedik század elejétől napjainkig hatvanat. Nem tesz egyenlőségi jelet az egyes irodalmak közé, de igyekszik, ha és ahol a színvonal sérelme nélkül ez megoldható, minél több irodalomból válogatni, s képviseltetni a később felvirágzott irodalmakat is. Egyezően a hasonló célkitűzéssel készült, ugyancsak az Európa Kiadónál megjelent A világirodalom legszebb drámái és A világirodalom legszebb versei című antológiákkal.
A burkolón Pablo Picasso Minotaurosz és áldozata c. tusrajza látható.
A művek szerzői: Hérodotosz, Apuleius, Longosz, Giovanni Boccaccio, Heinrich von Kleist, Alekszandr Szergejevics Puskin, Honoré de Balzac, Prosper Mérimée, Edgar Allan Poe, Nyikolaj Vasziljevics Gogol, Theodor Storm, Gottfried Keller, Gustave Flaubert, Lev Tolsztoj, Nyikolaj Leszkov, Bjø rnstjerne Bjø rnson, Pedro Antonio de Alarcón, Anatole France, Henryk Sienkiewicz, Mikszáth Kálmán, Guy de Maupassant, Joseph Conrad, Anton Pavlovics Csehov, Tömörkény István, H. G. Wells, Vicente Blasco Ibáñ ez, Luigi Pirandello, Makszim Gorkij, Alekszandr Kuprin, William Somerset Maugham, Thomas Mann, Jack London, Móricz Zsigmond, Mihail Sadoveanu, Stefan Zweig, Valéry Larbaud, James Joyce, Ivan Olbracht, Franz Kafka, D. H. Lawrence, Katherine Mansfield, Miroslav Krlež a, Iszaak Emmanuilovics Babel, F. Scott Fitzgerald, Giuseppe Tomasi di Lampedusa, William Faulkner, Ernest Hemingway, Miguel Ángel Asturias, Erskine Caldwell, Mihail Solohov, Artur Lundkvist, Gelléri Andor Endre, Emilijan Sztanev, Albert Camus, Fukadzava Hicsiró, Camilo José Cela, Juan Rulfo, Diego Hurtado de Mendoza, Gabriel García Márquez, Jerzy Andrzejewski, Mario Vargas Llosa, Karel Č apek, Miguel de Cervantes
Könyv: Domokos János (szerk. ): A világirodalom legszebb elbeszélései I-III.
Kiadó: Európa
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 1973
Oldalszám: 1454
Kötés: Keménytáblás
A kötetek jó állapotúak, de a papír védőborítók kopottasak, enyhén szakadozottak, a II. kötetről hiányzik, az I. és a III. kötet lapélein kis foltok, a II. kötet borítóján kis porfoltok láthatók.
Az ár a 3 kötetre együtt értendő!
Jelenlegi ára: 450 Ft
Az aukció vége: 2021-04-03 00:19 .
